Radmila Marković
Fogd meg a kezem
Fogd meg a kezem
Ha kimegyek
a dombra tavasszal,
szemem
a rónaság
zöld tengerében
a fű felett látni véli
a fuvallatot,
a lágyan simogatót,
a ringató –dalolót.
Nyáron
sárgán hullámzik
bennem a búzatábla,
vidáman trilláznak
sokszínű madarak.
Ősszel,
sötétbarnára
komorodik a
a dombra tavasszal,
szemem
a rónaság
zöld tengerében
a fű felett látni véli
a fuvallatot,
a lágyan simogatót,
a ringató –dalolót.
Nyáron
sárgán hullámzik
bennem a búzatábla,
vidáman trilláznak
sokszínű madarak.
Ősszel,
sötétbarnára
komorodik a
pupilla,
potyognak könnyeim,
mint a
rozsdavörös köpenybe
burkolózott falevelek.
Hová lett a
nyári illat, a
zöld fű, a sárga kalász?
Megvakít a fehérség,
megjött a hólepte tél.
Fogd meg a kezem,
hitesd el velem:
a tavaszba vezetsz.
potyognak könnyeim,
mint a
rozsdavörös köpenybe
burkolózott falevelek.
Hová lett a
nyári illat, a
zöld fű, a sárga kalász?
Megvakít a fehérség,
megjött a hólepte tél.
Fogd meg a kezem,
hitesd el velem:
a tavaszba vezetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése