Radmila Markovity
Magányűzés
Magányűzés
Megkörnyékez a
magány,
kopogtatja ablakom,
tépdesi a kilincsem,
majd
sunyin,
lopakodva
szobámba
jönne be.
Szegény magány:
semmit sem tudsz!
Én vagyok
az egyedüllét,
én vagyok
a társas lény.
Első lényem
emelt fővel,
társas lényem
szeretettel viselem.
Szegény magány:
semmit sem tudsz!
zöröghetsz,
kopogtathatsz,
könyöröghetsz,
jajgathatsz,
lopakodhatsz,
ámítgathatsz,
eltökéltem, kint
maradsz,
de
ha bejössz,
boldogsággal megitatlak
gyöngédséggel megetetlek,
szelídséggel betakarlak,
ezek után átalakulsz:
társas lény lesz belőled.
kopogtatja ablakom,
tépdesi a kilincsem,
majd
sunyin,
lopakodva
szobámba
jönne be.
Szegény magány:
semmit sem tudsz!
Én vagyok
az egyedüllét,
én vagyok
a társas lény.
Első lényem
emelt fővel,
társas lényem
szeretettel viselem.
Szegény magány:
semmit sem tudsz!
zöröghetsz,
kopogtathatsz,
könyöröghetsz,
jajgathatsz,
lopakodhatsz,
ámítgathatsz,
eltökéltem, kint
maradsz,
de
ha bejössz,
boldogsággal megitatlak
gyöngédséggel megetetlek,
szelídséggel betakarlak,
ezek után átalakulsz:
társas lény lesz belőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése