Radmila Markovic - Nélküled

Radmila Marković
Nélküled 

Gyűlölsz, megvetsz,
mert más vagyok.
Vedd már észre,
se több, se kevesebb,
csak talán emberibb
az életem,
de ezt te,
sehogy sem érted meg.
Mért vagy mogorva?
Tudsz –e mosolyogni?
Tanuld meg :az
adok- kapok megbocsátok
tiszteletet,
szenvedélyes szerelmeket,
sárga színű szeretetet,
olyan az, mint
a lágy szellő-érintés,
a szemekben csillagfény,
napsugár a szívben,
a szerelemnek:
anyja, testvére, gyermeke.
Ne légy hát mogorva,
ne hazudj magadnak,
jobban ismerlek,
mint hiszed,
megértelek, mert
figyeltelek,
de
soha sem megyek kézen fogva
veled,
mert megölnéd bennem is
a szeretetet.