2016. szeptember 1., csütörtök

Hollósy Tóth Klára - Fest az ősz; - Őszelő; - Őszül



HollósyTóth Klára
Fest az ősz

Őszelő

Mintha minden tudná, hogy már ősz van,
visszafordíthatatlan elmúlás,
merengő, bús befelé fordulás,
egykedvű magány, mi még hátra van.

Csendben reszket a félszeg félelem,
a felszálló ködök hűvösében,
madarak tollászkodnak a fényben,
mélyül az erőltetett türelem.

A nyár tűnőn a lombon átdereng,
a kóborló szél magában dünnyög,
gomolyfelleg céltalan hömpölyög,
nagyokat hallgat, bólogat a csend.

Sárgán figyel a ránk komorult ég,
unalom  nyugszik a megült porban,
s a csupasz ágak közt titokban
visszaszökik a nyár búcsúzni még….
*
Őszül

Még csupa fény, ragyogás a nap,
oly csillagszemű még a nyár,
még szerelemről suttog halkan
e lilalángú délután.

Színetelt a kert, kavarognak,
tarka lepkék, mint röpke láng,
az ezerszínű lepkerajnak
röptétől víg e tág világ.

Szöcskék fürge, szökellő népe
fürgén ide-oda ugrál,
a nyár gyönyörű, tünde béke,
de színesedik már, tarkáll.

Őszülni kezd a virgonc király,
s a nap tüze, mint pokolban,
sistergő hasábfaragyogás,
de tudja minden, hogy baj van.

Szedelődzködik szépen, lassan,
szedi fel sátrát már a nyár,
fel-fellobogó sugarakban
lebeg a fény, a láng, a nyár.

Petőfi Sándor - Ősz elején



Petőfi Sándor
Ősz elején

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.
Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

Lázár Horváth Zsuzsanna - Szeptember; - Követelő ősz; - Vége a nyárnak



L. Horváth  Zsuzsanna
Szeptember

Tréfálkozik szeptember első napja
az őszt kánikulába fullasztja,
forró széllel rázza a lombokat,
pergő levelek esőként hullanak.

Tűz-nyilakkal dobálózik a Nap,
sugara perzseli a virágokat,
felissza róluk hajnal harmatát,
fénybe füröszti rózsáimnak szirmát.

Pillangók járják búcsú-táncukat,
libbentgetik tarka szárnyukat,
ahogy virágról virágra szállva
nektártól részegülnek őszre várva.

Hosszúra nyúlt árnyakat fest a délután,
míg szelíd fények játszanak a fán,
lassan hangolni kezd a tücsökzenekar,
s mire lehull az est, égre száll a dal.
*
Követelő ősz

Az Ősz keményen
követelte jussát,
dérrel marta földre
rózsáimnak szirmát.

Fáim dús levelét
ma még zölden hagyta,
mígnem lombjukat majd
rőt arannyal szórja.
*
Vége a nyárnak

Por kavarog a kiürült sétányon
a Balaton fölé vihar tornyosul
haragos tajték parti kőre hull.

Fekete felhőszekerek rohannak
szél űzi a megvadult lovakat...
Fázósan húzza be függönyét a Nap
esőt vár szomjas virágoknak.

Már barnára égett dús pázsitom
halott szirmokat hullat a rózsabokor.
Szeptember már a kertek alatt oson,
a tovatűnő nyár elsikló hullámfodor.

Túl vagyunk már augusztus derekán
de szívünk aranyló nyárutóra vár
mikor a napfény szelíd simogatás.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Szeptembert; - Elhiszem majd



Nagy Csaba /Gyémánt/
Szeptembert

Szavaim? Nem.
Nem fogtam vissza,
hidd el,
engedtem őket,
szabadon,
ahogyan
a juhok legelésznek
a gyepes domboldalon.

Csak a korlátok
tartanak kordában olykor,
mint a terelő eb.

De tudom, lesz még szebb,
s bekerített szavaimmal
szabadon
mondhatom ki neked.

Hogy újra láthassalak
várom azt a napot,
/úgy várom szeptembert./
*
Elhiszem majd

Emberek jönnek,
szeptemberek, s ásnak

Lehet még korán
vetettek véget a langynak,
hol hasad a föld,
s az emlékek-fedte szépnek
hosszú imát mond’ nak

Mert, ha
visszahívnak a nyarak,
s újból a forró légben
szálló szavaid
siklanak testemen,
gyönge hajfürtjeid
simogatják arcom

Elhiszem majd,
hogy többé
az áttetsző szirmú
karcsú jégvirágok
már nem lesznek ékek
fagyos ablakomon

Szeptember - Őszelő - Földanya hava



Szeptember – Őszelő – Földanya hava – Szent Mihály hava

A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt ("septem" = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a "hepo" igéből eredt, amelynek jelentése: "követni", "ujjal rámutatva követni, üldözni valakit". Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni, rámutatva őt követni, üldözni. A hetes számjegy tehát voltaképpen azt jelenti, amire "rámutatunk", amit az ujjunkkal "követünk", "üldözünk".
E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.


A szeptember még nyár és már ősz is, bár a csillagászati ősz csupán az őszi napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt be. A mezőgazdaságban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól. A meteorológusok Őszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Földanya havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tigris (Almaszüret) hava elnevezést használták szeptemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Mihály hava. Az első őszi harmincnapos hónap, melynek 22-23. napján a Nap a Mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegypontba lép.
*
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a szeptember hónapba:
Szűz (augusztus 23. – szeptember 22.) és
Mérleg (szeptember 23. – október 22.).
Szeptember folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül az Oroszlán csillagképből a Szűz csillagképbe lép.
szeptember minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év decembere.

*
Népi mondóka

Amilyen az Egyed-nap,
olyan az egész hónap.
Az időt Kisasszonynapja,
négy hétre előre szabja.
Mihálykor az észak s keleti szél,
sok havat és kemény telet ígér.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Jó idő következik, ha hónap elején sok futócsillag látszik, ha nem esik harmat, vagy ha esett is, de hevenyében elszárad, ha az éjjelek rendkívül hidegek, ha a Tejút az égen tisztán látszik.
Rossz idő jő, ha a galambok vízben fürödnek és későn repülnek haza.
*
Népi megfigyelések

- ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak még
- ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani
- ha korán lehullanak a falevelek, a gólyák és a fecskék korán útra kelnek, akkor hamarosan megérkezik a hideg idő

Jeles napok

Szeptember 1. Egyed napja
Őszkezdő nap.Sok helyütt ekkor kezdték meg a búza és a rozs vetését, mert azt tartották, akkor bő termésre számíthatnak. Erdélyben ezen a napon állnak szolgálatba a pásztorok. Azokat a disznókat, amelyeket karácsony táján akartak levágni e naptól hízóra fogták. Ha esett az eső Egyed napján, esős őszre számítottak, ellenkező esetben szárazra.

Szeptember 5. Lőrinc napja,
úgy nevezett "rontónap". Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni (hideg van), beleesik (máshol belepisil!) a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű.

Szeptember 8. Kisasszony napja.
Magyarországon kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje meg".
Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról is ekkor kezdték. Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól kezdve keltek útra a költöző madarak.

Szeptember 12.   Mária napja
A Mária-ünnepek sorában jelentős helyet foglal el szeptember 12-e, Mária napja. A Szűzanya tiszteletére szentelt templomok többsége ekkor tartja búcsúját, és a Mária kegyhelyek is benépesülnek a zarándokok sokaságától. A név gyakorisága miatt a magyar nyelvterület egyik legkedveltebb ünnepe ez, amelyre a faluból elszármazott rokonokat, barátokat is meghívják. Számos vidéken töltött kacsával, süteményekkel várják a vendégeket, a csíki székelyek többsége pedig tűrt húst készít erre az alkalomra, ami - karácsonyi étel lévén - fokozza a nap ünnepélyességét.

Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya napja.
Mária anyai fájdalmára- melyet megfeszített fia halálát látván érzett - emlékezés napja. Nagyon régi kultusz, egyike első nyelvemlékeinknek, az Ómagyar Mária siralom is erre utal. A Pieta, mint az egyetemes emberi szenvedés szimbóluma vonult be a művelődéstörténetbe. Számos ábrázolása létezik a halott fiát ölében tartó Szűzanyának. Egerben ismert szőlőműves terminus a "fájdalmasra szed", azaz a szüretet erre a napra befejezi.

Szeptember 21. Máté apostol és evangélista napja.
Egyes vidékeken Máté hetében vetették a gabonát. A vetés a férfiak munkája volt, melyhez különféle rituálék kötődnek. A vetőmagot megszentelték, a férfiak megmosták a lábukat, tiszta ruhába öltöztek, így mentek ki a földekre. Egyes vidékeken a magvető a nyelve alá három búzaszemet tett, és a művelet közben nem volt szabad beszélnie. Miután a vetést elvégezték,a vetőabroszt (ami gyakorta a karácsonyi abrosz) a magasba dobták, hogy nagyra nőjön a gabona.

Szeptember 29. Szent Mihály arkangyal ünnepe.
A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kísérője, ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az Utolsó Ítéletkor. Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják.
Ez a nap volt az ún. kisfarsang időszakának kezdőnapja, azaz a lakodalmak ideje, mely egészen Katalin napig tartott (november 25.).
Gyakorlatilag az időjárás hidegre, téliesre fordulását hozta Mihály napja. Egy göcseji mondás szerint "Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet." Ezután már tilos volt az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Úgy tartották ekkor szűnik meg a legelőn a fű növekedése. Az állatok viselkedéséből a téli időjárásra következtettek. Ha a juhok szorosan egymás mellé feküdtek, hosszú kemény télre számítottak. A halászó vidékeken úgy tartották a halak ekkor a víz mélyére (az iszapba) húzódnak.
A gazdasági év szempontjából jelentős nap, eddig legeltették a réten a Szent Györgykor kihajtott marhákat. Csíkban a pásztorok ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat ezután a gazda gondjaira bízzák. A juhászok is ekkor kapják meg a bérüket, és általánosan ez a nap a szegődtetés napja, azaz a cselédek ekkor költöznek új gazdához.

Kert szeptember

Az ősz első hónapja. A hónap elején áll be a meteorológiai ősz. Szeptember 23-án van az őszi napéjegyenlőség időpontja; a csillagászok ekkor jelentik be a „hivatalos ősz” kezdetét. Új évszak kezdődik.
A népi mondóka szerint: „Amilyen az Egyed-nap, olyan az egész hónap. Az időt kisasszonynapja négy hétre előre szabja. Mihálykor az észak s keleti szél, sok havat és kemény telet ígér".
A mezőgazdaságban ez a hónap a betakarítás, majd a szüret és az őszi szántás-vetés időszaka, amikor rendkívül sok függ az időjárástól. Az éjszakák egyre hűvösebbek, lassan megérkeznek az első fagyos hajnalok is, minden halványabb és tompább egy fokkal, a nap sugarai gyengébben, de egyúttal gyengédebben is látják el éltető energiával kertünk féltett növényeit.

A hónap elején még mindig nyár van, azonban a hónap végén már elkezdődik a növények elszáradása, bomlása akkor is, ha azt nem is vesszük észre.
A természet minden rezdülésével lágyan azt suttogja nekünk, hogy itt az ősz. Érdemes figyelnünk a költöző madarakat, amelyek a népi mondás szerint, ha szeptember végéig nem repülnek el, a jó idő akár karácsonyig is kitarthat.

A hűvösen nyirkos igazi ősz beállta előtt azonban még rengeteg tennivaló akad a kertben. Ebben az időszakban a kiskertjeinkben alapvetően a betakarítással és a termények tárolásával kapcsolatos teendők kerülnek előtérbe, de már most gondolnunk kell a tavaszra, hiszen a kertésznek a tavasz az ősszel veszi a kezdetét!

Gyümölcs-szőlő
Itt az őszi gyümölcsfa- és szőlőtőke-ültetés és pótlás előkészítésének ideje. A gyümölcsfák nyári metszését szeptember elejére már fejezzük be, viszont itt az ideje a köszméte és a ribizli ritkításának, tőosztásos szaporításának. Távolítsuk el a fák körül a gyökér- és tősarjakat, hogy azok ne vegyék el az erőt a fától. Ha gyümölcsfákat szeretnénk ültetni, már most előkészíthetjük a helyét, az ültetőgödröket, a megfelelő mennyiségű érett trágyát, vagy érett komposztot, megrendelhetjük a gyümölcsfa csemetéket.

Zöldségeskert
Tart még a paprika-paradicsom szezon, de ezek már az utolsó darabok. Folyamatosan takaríthatjuk be a hagymát, a fokhagymát, a burgonyát, a céklát, a répaféléket és a fűszernövényeket.
Elvethetjük a tavaszi érésű hagymát és a téli borsót, de akár vethetünk napsütötte ágyásokba rövid tenyészidejű hónapos retket, például a Korai legjobb vagy a Korai piros fajtákat.
Az áttelelő spenótot a hónap végéig vethetjük, de az áttelelő saláta magja is szeptember derekán kerüljön a földbe. Érdemes megpróbálkozni a gyorsan növő zsázsa vetésével is. A veteményesben is itt az ideje az őszi vetésű, ültetésű növények telepítésének. Most dugdossuk az őszi fokhagymát, ültetjük a földiepret.  Földieperből érdemes több fajtát ültetni, egész érési sor áll rendelkezésünkre a szaporító anyagból.

Tárolás
Fontos őszi feladat a megtermelt gyümölcs és zöldség megfelelő tárolása. A zöldséget és gyümölcsöt lehetőleg külön tároló helyiségben raktározzunk. Időnként mindent ellenőrizni kell, a romlás miatt. A tároló helyiséget meszeljük ki, a fa polcokat, ládákat súroljuk le és kellően szárítsuk ki.
A zöldségeket veremben is tárolhatjuk, megfelelő takarás és időnkénti szellőztetés esetén kevés romlással tárolhatjuk
.
Sok szeretettel köszöntjük e hónap
szülötteit,
névnaposait, 
ünnepeltjeit.
Sok boldogságot kívánunk!
 

Balogh Bea - Az ősz ritmusán; - Lépteink nyomán



Balogh Bea
Az ősz ritmusán

Kobaltkék felleg ásít a vidék felett,
arany-szőtte ruhában búcsúzik a nyár,
nesztelen erdők regényes sűrűjében
melódiát búgó, lágy szellő muzsikál.

Anyátlan földekre szikrát igéz a Nap,
melege a reggel köd-nedves keblén simul,
emlékei közt él az izzó délibáb,
illanó varázsa éteri térbe csitul.

Tovatűnt napjain mereng a természet,
percei csarnokában hosszan elidőz,
réz-cicomás erdők lombját simogatva
vándorol ezer-szín csizmájában az ősz.
*
Lépteink nyomán

Egyre csak sétálok puha levélpárnán,
Titkaink korallpiros, mezítelen ágyán,
Vonásaid halványítják habos fellegek,
A lenge szeptemberi szél épphogy éledez.

Rabságunk bilincse nyugodni nem enged,
Különös utazás, érzékeim élednek,
Nem tudom feledni a boldog napokat,
Homlokomra csókolt őszinte csókokat.

Pupilláimat újra élesre csavarom,
Az őszi erdő illatát mohón kortyolom,
Törött gally reccsen talpam alatt az avaron,
Szédült szomorúság cikáz hamvas lombokon.

Lassan barangolásom végére érek,
Az eső lába már eléri a rétet,
A természet kincsiben megtalállak téged,
Lelkem legmélyén őrizem a szépet.

Áprily Lajos - Kerget az ősz; - Szonett



Áprily Lajos
Kerget az ősz 

Kertünk felett felleg rohan,
szél rázza már a tört hidat.
Vizedről, játékos fiam,
hozd el már kis hajóidat.

Vitorláid gyanútlanul
vesztükbe mért indítanád?
Ártó, hideg viharba fúl
a sugaras robinzonád.

Szél fosztogatja holt nyarad.
Szabad fiam, szabad madár,
csukd össze könnyű szárnyadat:
jégfedeles kalitka vár.

Az erdőszél felé se menj,
az észkos oldal csupa dér.
Lejtőidet köd önti el,
zörgő, gonosz tüskéivel
megindul az ördögszekér.
*
Szonett
Ez még nem ősz. A táncoló sugárban,
Mely e mosolygó hervadáson reszket
Bearanyozva sírhantot, keresztet,
Ó, annyi élet, annyi ifjúság van.

Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még
E fénypompától tündöklő színekben,
Csak haldokolva, egyre csöndesebben -
És én is mintha még csókokra várnék.

És holnap, holnap minden ködbe vész el,
A nyárvarázs, mely itt él még a tájon,
Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel.

Szívemre száll a csöndes őszi álom,
S az ősz esője néma könnyezéssel
Siratja el szerelmem, ifjúságom.

Deák Éva - Őszi ... emberek!; - Borul a nyár



Deák Éva
Őszi ...emberek!

Az ősz batyuját színekkel rakta tele,
Szunnyadóban nyári napsugár ereje.
Zizzenve lebben őszi fák pompázó levele,
Szőlő beérik, pottyan dió, vadgesztenye.
Pirosan virít bokrán dércsípte csipke,
Messzi útra készül párjával a fecske.
Hűs fuvallattal borzong fakó nyár teste,
Virág hervad, beérett Isten áldott termése.
Vörösen izzó nap pihenni tér este,
Jönnek az …emberek, nyugalmat keresve.
*
Borul a nyár

Mézédes nyarunk már kezét fogja az ősznek,
de a virágpapírba becsomagolt táj még
ontja édes illatát, itt hagyja lábnyomát.
Szemérmesen úszik egy felhő, hullámzik fent
a hegygerinc, s tükör tiszta időben, nyárnak
bölcsőjében, még új szerelmünk tüzesen ring.
Bronzszínűre festett eget nyaldossák szelek,
harmonikus találkozásunk reményében
késői őszünk, úgy érzem, értem és érted.
Rózsakertemben lángot dob szíved zenéje
szerelem oltárán, úgy hamvad el nyár tüze,
még augusztusban, csillaghullás idején.
Bogáncsba botlottam, megszúrt, de learattam.
Ég veled te színesen édes, volt varázslat!
Igazát kétségbe vonva, de újra várlak!

Weöres Sándor - Galagonya; - Marasztaló



Weöres Sándor
Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
*
Marasztaló

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

Pákozdi Sarolta - Nyárutó; - Közeleg az ősz



Pákozdi Sarolta
Nyárutó

Nem énekelnek pacsirták,
este nem dalol csalogány,
kiürült a fecskefészek,
elrepült a sok madár.
Elhervadnak a virágok,
száruk fonnyad, szirmuk pereg,
szél susog a nádas réten,
az elmúlás kesereg.
Kakukkmadár meddig élek?
Megérem-e visszatérted?
Testem fonnyad, lelkem üres,
életben tart a becsület.
Fáj az emlék, fáj a táj,
halkan búcsúzik a nyár.
*
Közeleg az ősz

Lombhullató fákról
lassan hull a sok levél,
kései virágokról
üzenetet küld a tél.
Illatuk elillant,
harsány színük még remél,
lesz olyan személy, ki rájuk pillant,
csokorba köti még,
köszönti vele kedvesét.
Sűrűn esőcseppek zuhannak,
áztatják a földet télre,
készítve helyet a magoknak.
Kopasz fákon hallgatag madarak
csendet dalolnak.
Bágyadtan mosolyog a Nap,
vigasztalja a virágokat.
„Elhull a virág, eliramlik az élet”
az elmúlás sohasem téved.
Az egyén élete véges,
de örökké él a természet.

Márai Sándor - Szeptember



Márai Sándor
Szeptember

Négy évszak

Az ember lassan otthonos lesz a világban. Igen, ez a szeptember. Ízlelem, mint a szakértő az újbort és mustot, nyelvcsettintve és komolyan. Már meg tudom különböztetni az egyes szeptemberek fajsúlyát, hőfokát, ízét és illatát. Igen, az idei elég tűrhető szeptember. Van benne cukor, ökörnyál, mézszínű napsütés, halálszag, ittas életérzés, hümmögő bölcsesség. Elég jó szeptember ez. Megjelölöm krétával, s várom, mi forr ki erjedő mámorából tavaszra?

Ligeti Éva - Őszbe fordul; - Ősz lett



Ligeti Éva
Őszbe fordul

levél-halommá vált nyári képek
kopott emlékek rozsdái gyűlnek
tört-avarba fúl, rajtuk nem lépek
vágyott álmaim már elévülnek

borús hangulat időnként lever
de intenek még megmaradt lombok
sokszínű kincsük a földön hever
szürkén szállnak fel a vadgalambok

üresen várnak megfakult padok
hűvös a szél, ahogy mendegélek
gyűrtvágyaimmal magam maradok
s várom a tavaszt  ameddig élek
*
Ősz lett

Ahogy reggelt sétálva közelítem,
lépteim alatt a nyárban fürdött avar
zizeg. Aranyló színeibe merítem
a vágyat, melyet elengedtem oly hamar.

Zörgő levelek. Száraz, törékeny hártya.
Ereimben már nem csörgedez az erő.
Olyan az egész, mint a kiterített kártya.
Vesztesként játszom. Lehetnék én is nyerő.

Kelő nap fénye átkarol, társként kísér
a dombtetőre. Előre enged. Árnyék
vetül a földre. Tudom, semmit sem ígér,
csak játszik velem, de én, mégis várnék.

Fenn aszalódott szőlőszemek nedve,
különlegessé érlelt fürtök gyöngye.
Érett nő vagyok. Rád vágyom epekedve,
még  a tél előtt. Lábam alatt múlt göröngye,

ásítva bámul, mint hogyha tudná, álom
csupán az egész. Ősz lett. Gesztenyebarna
fák. Hol a régi szenvedély? Nem találom,
az utat. Olyan, mintha már nem zavarna.

Csukás István - Most fél tíz van és ősz



Csukás István
Most fél tíz van és ősz

Most fél tíz van és ősz,
a kertben lángol egy fa,
a szomszédban iskolacsengő szól,
szeptemberi muzsika,
szemben a hegy medvefeje
börzsöny foltokban hámlik,
szívdobbanás és a perc és a fű
megszámoltatik egy szálig.

Mindegy, hogy menekülök
vagy lapítok, mint a kő,
utolér és átzúg rajtam
vagy bennem múlik az idő,
állok az őszi mozgólépcsőn,
s velem utaznak, kik voltak,
s ha fázósan megborzongok,
pulóvert húznak a holtak.

Ami jön és ami elmúlt,
most már derűsen nézem,
fele úton, vagy észre se vettem,
s már rég túl az egészen?
Elringat és elcsábít az ötlet,
pedig hideg fejjel játszom,
s feltámaszt az állati szeretet:
kutyám szemében látszom.

Tudom, mekkora csoda ez!
Van benne annyi örökség,
hogy hibátlan tiszta önzéssel
mozdulatai azt kövessék,
s mégis kutya-szívében ragyogva
megszületik az ismeretlen éden,
hogy így sóvárgok: mi mind hol
látszunk, kinek a szemében?

Van-e, mi ölel, ország,
és hol van az a haza,
ahol a szeretet süt, mint a Nap,
és csillagmosoly éjszaka;
ősember-foggal nem rágom,
kiköpöm a véres időt –
ha nincs is, legalább higgyem
az ostoba elmúlás előtt.

Kósa Emese - Nyár költözik; - Három haiku



Kósa Emese
Három haiku

őszi felhőben
mosolygós gyermeki arc
üres hátizsák
...
őszbe hajló fény
tücsöknek muzsikáját
elraktározza
...
madarak szállnak
vé alakú magányban
hogy megjöjjenek
*
Nyár költözik

Csípi a szél
Nap orcáját,
hangosak a
madarak.

Készenlétben
áll a hajnal,
sepri a szűk
utcákat.

Felhő sápad
fent az égen,
elfogyott az
ereje.

Nyár költözik,
meleget visz,
fázósak a
reggelek.