Pákozdi Sarolta - Nyárutó; - Közeleg az ősz

Pákozdi Sarolta

Nyárutó

Nem énekelnek pacsirták,
este nem dalol csalogány,
kiürült a fecskefészek,
elrepült a sok madár.
Elhervadnak a virágok,
száruk fonnyad, szirmuk pereg,
szél susog a nádas réten,
az elmúlás kesereg.
Kakukkmadár meddig élek?
Megérem-e visszatérted?
Testem fonnyad, lelkem üres,
életben tart a becsület.
Fáj az emlék, fáj a táj,
halkan búcsúzik a nyár.

*

Közeleg az ősz

Lombhullató fákról
lassan hull a sok levél,
kései virágokról
üzenetet küld a tél.
Illatuk elillant,
harsány színük még remél,
lesz olyan személy, ki rájuk pillant,
csokorba köti még,
köszönti vele kedvesét.
Sűrűn esőcseppek zuhannak,
áztatják a földet télre,
készítve helyet a magoknak.
Kopasz fákon hallgatag madarak
csendet dalolnak.
Bágyadtan mosolyog a Nap,
vigasztalja a virágokat.
„Elhull a virág, eliramlik az élet”
az elmúlás sohasem téved.
Az egyén élete véges,
de örökké él a természet.