Nagy Csaba /Gyémánt/ - Szeptembert; - Elhiszem majd

Nagy Csaba /Gyémánt/

Szeptembert

Szavaim? Nem.
Nem fogtam vissza,
hidd el,
engedtem őket,
szabadon,
ahogyan
a juhok legelésznek
a gyepes domboldalon.
Csak a korlátok
tartanak kordában olykor,
mint a terelő eb.
De tudom, lesz még szebb,
s bekerített szavaimmal
szabadon
mondhatom ki neked.
Hogy újra láthassalak
várom azt a napot,
/úgy várom szeptembert./

*

Elhiszem majd

Emberek jönnek,
szeptemberek, s ásnak
Lehet még korán
vetettek véget a langynak,
hol hasad a föld,
s az emlékek-fedte szépnek
hosszú imát mond’ nak
Mert, ha
visszahívnak a nyarak,
s újból a forró légben
szálló szavaid
siklanak testemen,
gyönge hajfürtjeid
simogatják arcom
Elhiszem majd,
hogy többé
az áttetsző szirmú
karcsú jégvirágok
már nem lesznek ékek
fagyos ablakomon