Deák Éva - Őszi ... emberek!; - Borul a nyár

Deák Éva

Őszi ...emberek!

Az ősz batyuját színekkel rakta tele,
Szunnyadóban nyári napsugár ereje.
Zizzenve lebben őszi fák pompázó levele,
Szőlő beérik, pottyan dió, vadgesztenye.
Pirosan virít bokrán dércsípte csipke,
Messzi útra készül párjával a fecske.
Hűs fuvallattal borzong fakó nyár teste,
Virág hervad, beérett Isten áldott termése.
Vörösen izzó nap pihenni tér este,
Jönnek az …emberek, nyugalmat keresve. *

Borul a nyár

Mézédes nyarunk már kezét fogja az ősznek,
de a virágpapírba becsomagolt táj még
ontja édes illatát, itt hagyja lábnyomát.
Szemérmesen úszik egy felhő, hullámzik fent
a hegygerinc, s tükör tiszta időben, nyárnak
bölcsőjében, még új szerelmünk tüzesen ring.
Bronzszínűre festett eget nyaldossák szelek,
harmonikus találkozásunk reményében
késői őszünk, úgy érzem, értem és érted.
Rózsakertemben lángot dob szíved zenéje
szerelem oltárán, úgy hamvad el nyár tüze,
még augusztusban, csillaghullás idején.
Bogáncsba botlottam, megszúrt, de learattam.
Ég veled te színesen édes, volt varázslat!
Igazát kétségbe vonva, de újra várlak!