Lázár Horváth Zsuzsanna - Szeptember; - Követelő ősz; - Vége a nyárnak

L. Horváth  Zsuzsanna

Szeptember

Tréfálkozik szeptember első napja
az őszt kánikulába fullasztja,
forró széllel rázza a lombokat,
pergő levelek esőként hullanak.
Tűz-nyilakkal dobálózik a Nap,
sugara perzseli a virágokat,
felissza róluk hajnal harmatát,
fénybe füröszti rózsáimnak szirmát.
Pillangók járják búcsú-táncukat,
libbentgetik tarka szárnyukat,
ahogy virágról virágra szállva
nektártól részegülnek őszre várva.
Hosszúra nyúlt árnyakat fest a délután,
míg szelíd fények játszanak a fán,
lassan hangolni kezd a tücsökzenekar,
s mire lehull az est, égre száll a dal.

*

Követelő ősz

Az Ősz keményen
követelte jussát,
dérrel marta földre
rózsáimnak szirmát.
Fáim dús levelét
ma még zölden hagyta,
mígnem lombjukat majd
rőt arannyal szórja.

*

Vége a nyárnak

Por kavarog a kiürült sétányon
a Balaton fölé vihar tornyosul
haragos tajték parti kőre hull.
Fekete felhőszekerek rohannak
szél űzi a megvadult lovakat...
Fázósan húzza be függönyét a Nap
esőt vár szomjas virágoknak.
Már barnára égett dús pázsitom
halott szirmokat hullat a rózsabokor.
Szeptember már a kertek alatt oson,
a tovatűnő nyár elsikló hullámfodor.
Túl vagyunk már augusztus derekán
de szívünk aranyló nyárutóra vár
mikor a napfény szelíd simogatás.