dr. Szeicz János
Galateámhoz
Úgy léptél be az
életembe,
mint egy megnyilatkozás,
mégis a rideg logika,
a józan megfontolás,
a bölcs halogatás
megbénított.
Te nem adtad fel!
Belopakodtál életembe
újra, mint tanítvány,
mint Galateám,
s engem Pygmalionoddá tettél,
lettem számodra irány,
te lettél számomra
adomány.
Végül megnyitottad
alvó szívemet,
már alvadni készülő vérem
áramlani kezdett
az életről lemondó testben,
s én újra lettem.
Mert hittél bennem
lelkemnek szárnyat adtál!
Bíbor boldogságban
megéltük együtt a csodát,
a szerelmet
s a teremtés áldását,
melyet álmomban
sem reméltem már.
Isteni adomány voltál
csodás Galateám!
De visszakért az Isten,
miatta elhagytál.
Nekem maradtál misztérium
in aeternum.
mint egy megnyilatkozás,
mégis a rideg logika,
a józan megfontolás,
a bölcs halogatás
megbénított.
Te nem adtad fel!
Belopakodtál életembe
újra, mint tanítvány,
mint Galateám,
s engem Pygmalionoddá tettél,
lettem számodra irány,
te lettél számomra
adomány.
Végül megnyitottad
alvó szívemet,
már alvadni készülő vérem
áramlani kezdett
az életről lemondó testben,
s én újra lettem.
Mert hittél bennem
lelkemnek szárnyat adtál!
Bíbor boldogságban
megéltük együtt a csodát,
a szerelmet
s a teremtés áldását,
melyet álmomban
sem reméltem már.
Isteni adomány voltál
csodás Galateám!
De visszakért az Isten,
miatta elhagytál.
Nekem maradtál misztérium
in aeternum.
http://www.youtube.com/watch?v=sfdR5tVzg2o
VálaszTörlés