Gubcsi Lajos - Kallódó kajla

Gubcsi Lajos

Kallódó kajla

http://www.youtube.com/watch?v=pqu1lZXcFBo  

Keskeny szád fölött kikacagott a szemed
A lelked a szívedben a hűségtől remegett
A vágyadtól: hogy az ágyadból, ha felkelek
Az Éjjel ha elmegyek, a Nappal visszajöjjek

S beléd bújjak a naplementével
Mikor lassan ránk borul a tisztázó éjjel

Arcod bársonyán lassan kúszik a kezem
Tiszta, szelíd, ránctól még kíméli a zord félelem
De megrebbent szempillád, ijedten megrándult
A szavad halkan szólt, mindenünk megbénult

Mikor bújhatsz végre újra belém? - mondtad
S combjaid a medencémen zárként átkulcsoltad
Mennem kell, súgtam én, - Örökre? - kétkedtél
S a testeden átfutott, megint elveszett a jó remény

Nem mondtad ki, mi dadogott némán a nyelveden
- Mi lesz velem? Ismét egyedül? S az életem?
- El kell zúgnom. Én nem vagyok én, csak az árnyékom mellettem
Tétlenül szemléltem, amint a könny nagyot fordult a szemedben

Nem vagyok erős, csak ha befelé fordulok
S megfejtem, mi már régóta zárt titok
Leszek-e még valaki? S a combzárt lefejtettem
Lassan a vállamról, kezed lehullt megtörten.

A fény tompa lett a szempillák alatt
S bár nevettél, könnyed elnyomta hangodat
Befelé csordogál minden, szív, szem, élet
S a vigasz is hazug, hogy majd téged keresgéllek

Még visszaintettél, háttal állva az örömnek
S nekivágtál, félve, kétkedve, a morcos létnek
- Ne bándd meg - mondtam én
- Ne bánts meg - mondtad te

Egyszer, épp egy héttel később, fáradtan lerogytam
Papírt vettem, hogy a lelked felvidítsam, pennát fogtam,
S most látom messziről, a könnyes vígság sikerült
Az arcod, a szemed, a szíved - mind kiderült

Nélkülem.