Helen Bereg - Szabadon

Helen Bereg

Szabadon

Szemedben vibráló fény  
Szerelem melegét küldi felém.  
Csókod ízének selyme  
Tenyerem gödrébe rejtve 

Végső otthonát meglelte,  
Pilleszárny puhán simogat,  
Mint vágytól borzas  
Pihéken játszik a felkelő Nap.  
Óvatosan tartom, soha  
Ne érezze ujjaim ketrecét,  
Égig röpüljön, ha akar,  
Ha szeret, visszatér.

Rabságban hiába tartanám,  
Csak testre csukódik a zár.
Máshová vágyódó képzelet  
Végső otthonát nem nálam leli meg.  
Selyemízből keserré lesz a csók,  
Szemben kialszik a meleg fény,  
Pilleszárnyra rátelepszik a por,
Nap sem süt be a rab ketrecén.

Nem lehet boldog a szerelem,  
ha önzés rabságába belehal.  
Tárd ki bátran tenyered!  
Had legyen teste, lelke szabad.