László - Eltévedt madár

László

Eltévedt madár

Mikor a tömeg is kevés,
fájdalmas kín a nevetés,
üveges szemmel bámul
vissza rád a nagyvilág,
egy eltévedt madár ámul,
suhan melletted, s néz vissza rád,

látja;
amint két karod öleli egymást,
halál mereven magadban állsz
egy elhagyott, jól látható helyen,
türelmetlen a csodára vársz…
fejeden egy kopott, lyukas kalap,
testeden mocskos, szakadt ruha,
próbál játszani veled a nap, de
elnyeli simogató fényét a fekete csuha.

érzi;
magány szagától bűzlik bőröd,
elfojtod elfeledettnek hitt érzéseid,
önmagad, magadban őrzöd,
nem látod az élet szépségeit…
erőtlenné válik az erős akarat,
homályba merül egy gondolat,
árnyként követed múltadat,
pedig a jövő ajtódon kopogtat…