N. Horváth Péter - Amikor távozik

N. Horváth Péter

Amikor távozik

Amikor távozik, sosem néz hátra,
hiába követi tekintetem.
Árnyékként vetülök vissza szobámba,
kettesben maradok megint velem.

Marad a megszokott kérdések köre,
körülkerítve az életemet:
Akiért indultam, hol késik, jön-e,
vagy ez a feladvány el is temet?

Száz éve ébredek úgy; bárcsak lenne…
jönne a Lány, kiben szót kap szavam.
Akiről tudom jól, nincs más helyette,
nélküle nem vagyok saját magam.

Megtalált s nem eszmél bennem magára.

Nem veszi észre, hogy milyen silány,

talmi és közhelyes, fals kényszerpálya,

amin jár nélkülem, s hol a hiány…