2014. október 24., péntek

Berze Tünde - Hívj magadhoz



Berze Tünde

Hívj magadhoz

Őszi ködök nyirkot szitálnak,
korán jönnek borongós estek,
fázva bújik az eb vackába,
álom nyalábok nyaldossák néha,
mily jó volt akkor, nemrég,
vacsorát kapott s nem ajándékba.


Hallgat az éj fagyos fátyla alatt,
nesztelen félelem oson bokrok közt,
egy szempár vagy földre hullt csillag?
Reccsenő léc alján szőrpamacs,
nyikkanása befelé hulló könnypatak,
mert testi-lelki fájdalma oly hatalmas.


Ajtó alján halvány fény hívogat,
nem álomvilág a puha gyékény,
ott, hol a langy meleg kiosonhat,
de táguló rés mögül valaki kinéz,
s ő csak figyel reszkető-szelíden,
szemében ott ragyog: hívj magadhoz!


Őszi ködök nyirkot szitálnak,
korán jönnek borongós estek,
elégedetten bújik az eb vackába,
álom nyalábok újra nála járnak,
meleg illatok bundájára szállnak,
lelkét boldog dallamok altatják.

1 megjegyzés: