Lelkes Miklós
Az Ősz házában
Az Ősz házában
leveleket szórnak
s gyűjtenek össze légies kezek.
Árnyékok elindulnak, visszatérnek,
s ijedt felhő a kék tető felett.
Az Ősz házában tanácstalan Bánat,
de sejti már, hogy holnap itt a fagy,
s új egek hoznak el hideg közönnyel
sebző időt, fénytűs csillagokat.
Az Ősz házában gyúl napocska-lámpa,
s barna, sárga vagy piros a remény, -
de kell-e színvakká lett embereknek
színek szerelme, szépség, költemény?
Az Ősz házában fölém hajló múltam,
s vele jelent is értő önmagam, -
de nincs hazám, s lehet bármilyen évszak:
ma nem vagyok más, mint hajléktalan.
s gyűjtenek össze légies kezek.
Árnyékok elindulnak, visszatérnek,
s ijedt felhő a kék tető felett.
Az Ősz házában tanácstalan Bánat,
de sejti már, hogy holnap itt a fagy,
s új egek hoznak el hideg közönnyel
sebző időt, fénytűs csillagokat.
Az Ősz házában gyúl napocska-lámpa,
s barna, sárga vagy piros a remény, -
de kell-e színvakká lett embereknek
színek szerelme, szépség, költemény?
Az Ősz házában fölém hajló múltam,
s vele jelent is értő önmagam, -
de nincs hazám, s lehet bármilyen évszak:
ma nem vagyok más, mint hajléktalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése