Szakáli Anna - Ősz ölelkezik a fákkal

Szakáli Anna

Ősz ölelkezik a fákkal

Elcsendesült a Balaton,
távolban bóják ringanak,
most messzinek tűnik a part
Badacsony hegyei alatt.

Fák, bokrok, szegélyek,
gyöngykavics az úton,
élesen csikordul
lassú léptem alatt.

Vijjogó sirályidő,
szárcsák színes tollát
kunkori módra
borzolja a szél.

Fövenyre csap a hullám,
ősz ölelkezik a fákkal,
minden csók után
kevesebb a levél.

Csupaszra borzolt
tört kusza ágán,
gerle kuporog
ingadozó csúcsán.

Még mindig hányaveti
összedobált fészke,
nem tanult meg építkezni,
vagy tán elfeledte…

Kiürült a hang a parton,
magányosan áll a kő szív,
hátat fordítok a tónak,
az élet városi zajokhoz hív.