Turza Sándor - Egy szál rózsa

Turza Sándor

Egy szál rózsa

Számtalan szirma mind egy levél,
minden levél érzésről beszél.
Minden érzés egy lélekből fakad,
várakozó álom a rózsaszirmok alatt.
Felkel reggelenként a nap,
a rózsa ágán új bimbók hajtanak.
Csatát vív bennük a lélek,
ha tehetnék fél feslésben maradnának,
lennének mindig szépek,
ám harmat jő, az öreg tőke inni kap,
nap arcú lesz a rózsa néhány
röpke óra alatt.
Szavakat rejt minden levél alatt,
sokszor könnyezik, mert tudja,
földre hullanak.
Évek telnek, talán szépek,
szőnyeget terítenek magukkal a szélnek.
Megcsípi a dér a leveleket,
ám az ágak már akkor bimbót rejtenek.
Sóhajtva, csendben egy vágyra várnak,
simító kezét egy léleksugárnak.
Az érzés táplálkozni kezd
a rég elhullatott szavakból,
csók, érintés, ölelés lesz a gondolatból.