Reményik Sándor
Őszi erdőn hamvadó
parázs
Te szép, te szomorú,
te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak,
Az őszi erdőn úgy gyúltál magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak,
Az őszi erdőn úgy gyúltál magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Mindig meghatódok ,mikor ezt a verset olvasom.
VálaszTörlésReményik minden lélekhez és helyzethez szólni tudott...
https://m.youtube.com/watch?v=zKHdvzXzso8
VálaszTörlés