Babits Mihály
Őszi pincézés
A nap ocsúja most
csorog,
piros levél a venyigén,
a présház felé megyek én,
a nagy kulcs zajjal megforog.
piros levél a venyigén,
a présház felé megyek én,
a nagy kulcs zajjal megforog.
Csöndes a tanya,
nincs dolog.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.
A sárga murci
bugyborog,
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt váz felett.
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt váz felett.
Oh pinceszáj, illatos
kripta!
Így leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.
Így leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése