P. Pálffy Julianna
Tegnap, ma, holnap …
Szeretném meglopni a
holnapot.
Percnyi bizonyosságot
csennék
csak türelmetlen
magamnak,
fehér botként mint a
vaknak –
támaszul.
Csapongó képzeletem
mámorba
fúlt felén, rabul
ejtett gyönyörpillék
repkednek
zabolátlanul, áhítva
tenyered melegét,
vélt szabadságra
vágyva.
(Tiéd-szerelem.
Ezernyi lepkébe
zárva)
Nélküled időtlenül.
Veled, örökre.
Éhed, szomjad
csábított örömre,
míg meztelen lelkem
cicomáztad
könyörtelenül,
aggattál rám ólomba
mártott terheket.
Zaklatott képzelet -
átüt véremen.
Ajkad méze kísért,
mennybe emel,
majd kortyonként
józan valóságba
taszít. Lopnám a holnapot.
Veled.
Nélküled megvakít.
Szeretlek.
Tegnap, ma, holnap.
Egyszerűen csak így.
https://m.youtube.com/watch?v=CR7HyHZ2Ipk
VálaszTörlés