Nagy Horváth Ilona
Várlak
Csókod tiszta volt,
akár a szerelem,
mint a tenyered,
ahogy kóborolt
a hátamon,
ezen
a kanapén,
amiről eléd
küldöm fel-felgyúló
gondolataim.
Mintha egyre menne
kezdet és vég,
lusta századok
vonultak szemhéjam
mögött,
míg ajkammal
ünnepeltem
minden ízed,
és mormogtam,
száz éve már,
ezért, hogy
visszafogott
vagyok,
nevettél.
Mint mikor ingedet
félredobva
illedelmesen
lenyeltem:
sose láttam ilyen
gyönyörűt.
Csókod tiszta volt,
akár a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése