Horváth István
Kérlek …
Kérlek, rám ne nézz!
Nehéz, túl nehéz!
Keresem a szót…
Bár az is aszott.
Várj még, el ne menj!
Hisz, te vagy a menny…
Itt hagysz majd, tudom…
Lelkem egy rút rom.
Fájva emlékszem,
Te voltál részem,
A sík út porán.
Itt hagysz túl korán.
Szemed sem rebben,
Bár hordtál zsebben…
Hiába kérlek,
El nem, nem érlek.
Zsongnak a szavak,
A szerelem vak.
Későn ébredtem,
Halott a lelkem.
A bánat sírom…
S te rajta szirom,
Oly lágy, hófehér,
Lelkemnek kenyér…
Keresztem görbe,
Te csaltál tőrbe…
Nehéz, túl nehéz!
Keresem a szót…
Bár az is aszott.
Várj még, el ne menj!
Hisz, te vagy a menny…
Itt hagysz majd, tudom…
Lelkem egy rút rom.
Fájva emlékszem,
Te voltál részem,
A sík út porán.
Itt hagysz túl korán.
Szemed sem rebben,
Bár hordtál zsebben…
Hiába kérlek,
El nem, nem érlek.
Zsongnak a szavak,
A szerelem vak.
Későn ébredtem,
Halott a lelkem.
A bánat sírom…
S te rajta szirom,
Oly lágy, hófehér,
Lelkemnek kenyér…
Keresztem görbe,
Te csaltál tőrbe…
Nem akarok az életedbe avatkozni, de azt nem tudom megállni szó nélkül, hogy mennyire fáj nekem, mikor szomorú soraidat olvasom mindenütt.
VálaszTörlésÉn a verseidből és az általad tolmácsolt költők , írok műveiből merítettem sok-sok erőt, s tudom, hogy Te is nagyon erős tudsz lenni... Akarj élni és adni a sok szépet. Te fontos vagy sok embernek, ne zárkózz magadba!
Kérlek ! Olvasni akarok vidám dolgokat Tőled. Meríts erőt azoktól, akik szeretnek Téged, akik látják a szép lelkedet! Bocsáss meg, ha terhedre van ez a pár sor, de tudod,hogy ezek szívből jönnek és nem érdekből.
Maradok örök tisztelőd , és olyannak látlak, amilyennek első perctől láttalak az írásaidon keresztül .Semmit nem akarok, csak tudni, hogy vagy és élned kell másokért is, hisz erre tetted fel életed!