Jószay Magdolna - Mélabús természet - Oson az ősz

Jószay Magdolna

Oson az ősz

Megkérdeztem a fákat:
vége-e már a nyárnak?
Aranylevél hullt lábam elé,
látom, ez már a válasz...

Megkérdeztem a felhőt:
szelet hoz-e vagy esőt?
Hűvös vízcsepp hullt fejemre,
jelezve: közel az ősz.

Megkérdeztem a fecskét:
őrzi-e még a fészkét?
Üres a fészek, hosszú útra
húz Délre a fecskenép.

Megkérdeztem az árnyakat:
mért nyúlnak hosszan a fák alatt?
A lemenő Nap fénye felelt...
más szögből vöröslik, simogat.

Megkérdeztem a Holdat,
miért is ébred hamarabb?
De hisz´ fenn kell lennie az égen,
ha már elszunnyad a Nap.

*

Mélabús természet

Vaskos avar süpped lépteim nyomán,
november színezi-festi a lombokat,
varjak téblábolnak eleség után,
csőrük zizzenve matat a levélszőnyeg alatt.

Egyre rövidebbek már a nappalok,
őszi virág vágyja a napsugarat,
szellő reszket végig az ágak között,
de napfény simítja még a fázós szirmokat.

Elmúlás jár itt és búcsúzkodás,
mélabús természet és melankólia,
az ősz ajándékozhat sejtelmet, megnyugvást,
s méltóságteljesen kell télre fordulnia.