2014. október 31., péntek

Horváth L. Zsuzsanna - Novemberi ború



Horváth L. Zsu
Novemberi ború

November borongó,bús borúja
Szívemre nyomja sápadt bélyegét
Derengő,szürke köd szitál a tájra
Lehulló levél halála fáj,hiába
Elmúlás hangulata borul reám
Lelkemre vonja didergő palástját a halál
Érzem már a közelgő tél hidegét
Fák lehullt aranyán jegesen csillan a dér
Puszta ágaik közt gonoszan süvít a szél
Feledtetve nyarat és a fényt
Csak bennem ég eleven tűzzel
Az a régi,őrült szenvedély.
*
Novemberi tavasz

Göcsörtös,barna testükkel az égre
nyújtóznak csupaszon a fák.
A levelek ágaikat mind elhagyták
széllel táncolva hulltak le a földre.
Csak a krizantémok szines csokrain
csillan november kései napfénye
a házfalakra árnyképeket festve.
Sápdt-kék égen örvénylenek
szelet ígérő rózsás fellegek
kivánkozván festő ecsetjére.
Csalóka tavasz az őszbe
rügyeket csal a bokrok vesszeire
a fűben pitypang sárgája virít
s százszorszép is bontja szirmait.
Tréfás a kedved November!
Mért igézel tavaszt ibolyavirággal
ha a közelgő Tél jeges ostorával
az ég alján már hófelhőket kerget?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése