Bella István
November
November, november,
megérik a ködkender,
a dér is learatva,
pereg a zúzmara
magva.
Csupasz karok a
gallyak,
rászáradnak a varjak.
Vacogó fekete rongyok
lobognak, mint a
gondok.
Minden fa
lélekvesztő,
munkátlan
madárijesztő.
A nap is, fejükbe
húzva,
eldobott, ócska
kucsma.
Hallgat, elhallgat
minden.
Hallgat a csönd is a
szívben.
Elijed, s inal
fiastul,
lélek és fény és
vadnyúl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése