Kandrács Róza - Őszapó

Kandrács Róza

Őszapó

Halványodik a napsugár,
nem égeti úgy az orcám.
Kertemben az őszi rózsák,
szirmaikat bontogatják.
Fejeikkel bólogatnak,
a szép nyárnak búcsút mondnak.
Körülöttük szellő játszik,
bóbitákkal így cicázik.
Beérett a gyümölcs szépen
termés, spájzba pihen régen.
Fákon levél piros, barna,
őszapóka festett rajta.
Pázsit füvem lassan sárga,
eljön az ősz mindhiába.
Várj még kedves őszapó,
szívemben még él a jó.
A jó meleg, szerelem
ne forduljon meg velem,
de hiába kérlelem.
Ne vitatkozz én velem,
szakállat ráz őszapó.
Fákról levél, lehulló,
földet avar borítja.
Lelkem bánat szorítja,
az elmúlást siratja.
A szerelmet feladja.