Siktár János
Ha kell Neked...
Ha kell Neked,
lehozom dísznek mögéd,
az égbolt sugárzó fényes köntösét.
Szemeidnek két szép, lágyan meghajolt
boltíve legyen énfelettem a Hold.
Ahol jársz, liliom fakadt a pusztán,
és dombjait befedte a borostyán.
Még a tövist is szégyenpír gyötörte,
mert nincs virágja, hogy magára öltse.
Ó bodzafa, imbolygó ágaid fogd
jól össze, és közéjük rejtsd a titkod!
Márványba vési termeted igéző
báját a napfény, e művészi véső.
Egy harmatos vörös rózsából legyen
a csodálatos dísz fehér öveden,
bimbós liliom, sima alabástrom
fehérlik át a pillekönnyű fátylon.
Majd a szerelemnek révült éjjelén
aranyhajadból fonjál utat elém,
utat, amelyen a messzi csillagok
határtalan tejútjára juthatok.
az égbolt sugárzó fényes köntösét.
Szemeidnek két szép, lágyan meghajolt
boltíve legyen énfelettem a Hold.
Ahol jársz, liliom fakadt a pusztán,
és dombjait befedte a borostyán.
Még a tövist is szégyenpír gyötörte,
mert nincs virágja, hogy magára öltse.
Ó bodzafa, imbolygó ágaid fogd
jól össze, és közéjük rejtsd a titkod!
Márványba vési termeted igéző
báját a napfény, e művészi véső.
Egy harmatos vörös rózsából legyen
a csodálatos dísz fehér öveden,
bimbós liliom, sima alabástrom
fehérlik át a pillekönnyű fátylon.
Majd a szerelemnek révült éjjelén
aranyhajadból fonjál utat elém,
utat, amelyen a messzi csillagok
határtalan tejútjára juthatok.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése