Albert Ferenc - Őszi képek III.

Albert Ferenc
Őszi képek III.

Ősz, te drága ősz, szertelen vagy nagyon.
Oly kegyes vagy hozzám a kései napon,
rozsdás szegre akasztod szürke köntösöd;
ködpermettel arcomat ma nem öntözöd.
Az erőtlen Nap is felkúszik az égre
és langyos meleget ad éltető fénye.

Ti mezítelen pózoló út menti fák,
pőre ágaitokon lágy szellő hintáz,
vagy épp egerészölyv áll rajtatok résen,
mely áldozatát várja gyér napsütésben.
Miközben lógatja elernyesztett szárnyát,
gyűjti a meleget, égnek ajándékát.

Estére kelve, ismét szürke lesz minden,
füstkígyó gomolyog a völgyek csendjében,
kékesfehér paplant borítva a tájra,
füstfelhőben úszkál az estnek varázsa.
Vakkantás töri meg nagy néha a csendet,
de elnémul minden, ha az éj becsenget.