Pákozdi Sarolta - Szelíd emlékezet

Pákozdi Sarolta

Szelíd emlékezet

Szólt a száj és szállt a dal,
hallgattam a hangod,
Lép a láb és hív a szív,
álmodom az arcod...
Várt a vágy, ölelt a kar,
váll a vállra hajlott,
csók-csatákkal vívtunk
vad szerelmi harcot.
Fogy a fény, lassul a vér,
elhalkult a hangod,
Fáj a táj és könny a köd,
halkan hull a harmat,
Őszre hajlik az idő,
hideg szelek fújnak,
Csöndes magány visszavár,
emlékmadár visszaszáll...
Néma dallamok - hallgatok,
lassuló lépteim botlanak.
Fejemre hervadt virágok
szirmai hullanak..