Nagy Horváth Ilona
Fogalmazlak …
Álmom szelíden melléd
simul,
úgy hallgatom szép
lélegzeted:
kéregre loppal nőtt
mohapuha csend,
idebent gondolatok
erdőnyi sejtelmes
susogása ring.
Érverésem lázas
ütemén alszom
el megint, bennem
mindenütt zúg,
ünnepel, kering a
létezés egyszerű csodája:
vagy,
vagyok,
vagyunk.
Mint falevelek
meghitt esti
pusmogása, neszez a
távol.
Előttem pillanattá
szitált esztendők,
hetek,
jöttél, mint akit
vártak,
természetesen, ég
felé mint
nyúlnak reménytelve
mindig az ágak:
elérlek.
Létezés…
Egyszerűen
szeretnélek
mondani:
bárhol érjen az álom,
csendnek melléd
szegődöm,
s szelíden hallgatom
szép lélegzeted.
https://m.youtube.com/watch?v=D6HPtvS8ZxA
VálaszTörlés