Szeitz János - Credo

Szeitz János

Credo

5.

Jaj, ne siess így, kedves időm
A múlttal élni nehéz, de
a hajnali fények oly szépen
Simulnak az ablakomon,
S a szellői is kedvesen játszik
Hajammal, ha szerte is botja
A fésű nyomát, a vén fán
A kertben almát érlel a nap.
Még rejtőznek előlem színek
És formák a képeimen,
Rám vár még hangok sokasága!
Vágyakat éleszt az emlék
Gyengéd ölelések varázsát;

Míg álmomat űzi a gond
A kert halk neszével cseveg
A város éji zsongása,
S kacéran titkolt jövőt ígér…

Jaj, ne siess így, kedves időm,
Hagyj élni is, ameddig élek!
Jaj, ne siess így, kedves időm!