Szomorúfűz
Rőtté vált színek …
A múlt vihara
csendben őszt köszönt.
Elnémul a végtelen,
záporoz a csend, halovány fények adnak nyugalmat.
Életem súlya,
fájdalmaim marják szívemet.
Hideg érintésű a Nap
– egy folttá zsugorodva - már nem melegít fel bennünket.
Elnémultak a tücskök
a fű között és rőtté váltak a színek.
Lelkembe örvénylenek
az emlékek, halk dallammá lesznek a melódiák.
A remény is messze
hagyott. Nincs már menekvés.
Sötétség maradt
utánad.
Álmaimban aranyló
fénycsík fut át lelkemen,
hogy újra veled
legyek – örök szerelemben.
https://m.youtube.com/watch?v=DhmttIJQs3U
VálaszTörlés