Fridli Zoltán
Kimondom a szót
Belefér egész tündérország ugyan,
De kitolnám falait, csak hogyan...
Szűk lett a szobám, kicsi, olyan aprócska,
Telíti a társas magány, mégis szép, nem ócska.
Álmodtam én már benne sok égszépet,
Forró szerelmet, tavaszi színes képet.
Boldogság sóhaja, lélegzete az édes ábrándozás,
Ábrándozom, hogy jön majd az ébren álomutazás.
S most, most lesi utam sírószemű harmat,
Zúg, kitörni készül bennem egy erős akarat.
Holdfényes jelekből, aranyfonállal szőve szívből,
Kimondom az izzó szót, kilépve jeges jelenből.
Kimondom a szót, mire készültem régen,
Átrágtam, formáltam sok álmatlan éjen.
Csituló szellőben, hevesen lángoló szóval,
Szeretlek! Szeretlek rosszal, s a sok jóval.
De kitolnám falait, csak hogyan...
Szűk lett a szobám, kicsi, olyan aprócska,
Telíti a társas magány, mégis szép, nem ócska.
Álmodtam én már benne sok égszépet,
Forró szerelmet, tavaszi színes képet.
Boldogság sóhaja, lélegzete az édes ábrándozás,
Ábrándozom, hogy jön majd az ébren álomutazás.
S most, most lesi utam sírószemű harmat,
Zúg, kitörni készül bennem egy erős akarat.
Holdfényes jelekből, aranyfonállal szőve szívből,
Kimondom az izzó szót, kilépve jeges jelenből.
Kimondom a szót, mire készültem régen,
Átrágtam, formáltam sok álmatlan éjen.
Csituló szellőben, hevesen lángoló szóval,
Szeretlek! Szeretlek rosszal, s a sok jóval.
https://www.youtube.com/watch?v=2NIV3BwmNjE
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés