Végh Sándor - Mondd miért?

Végh Sándor

Mondd miért?

Válasz ha van, elillant,
úgy, ahogy bíborlepke
csókolja őszi csokromat,
miközben őseim emlékeit
nevetve ordítja le az őszi nap!

Hajlít hát oda tükörkép oldalad,
hogy mindenki él valamiért.
Sírkertek emlékei feszülnek bennem,
keresztek árnyékai kicsiny pillanat,
Anyám virágcsokrokat osztogat!

Emlékszem, rájuk, mindenkire,
mély, és nehéz, gaz elleni sóval
hintett föld, a munka, a kérges tenyér,
nagyapám lisztjétől fehér a malom,
fürdőzik a vályogtóban néhány legény.

Még áll a 100 éves téglagyári
kémény, erős, ipari emlékezés
csak esetleg nem tudja,
hogy rossz mérlegre tette
minden felejthetetlen tétjét?

Egy cérnaszál, egy kabát,
- pedig Apám úri szabó volt -,
az a szál elszakadt, egész nap
kiállt a hiány, egy pofon
most jól jönne Tőled, Apám!