Csitáry-Hock Tamás
A szív …
A szív számára
egyetlen racionalitás létezik: a szeretet. Miért ne szerethetnélek úgy és
annyira, ahogy és amennyire ő diktálja? Hiszen úgyis annyit veszel el belőle,
amennyit szeretnél, amennyi neked jó. Ahogy a forrásból is folyamatosan ömlik a
víz, és annyit iszol belőle, amennyi éppen kell. Ami éppen felüdít, oltja
szomjadat, de nem terhel meg. És szívem forrásából is bőséges szeretet árad. Ha
bármikor szükséged van rá, ülj le partjára, és igyál belőle. A tiéd.
*
Milyen mély lehet a
szív? Nem tudom. Keresem, keresem a mélységét, ahol a szeretet lakozik. A
szeretet, amit te keltettél életre. Ami a tiéd. De nem találom. Annyira mélyen
lakozik benne. Bennem. Nem találom, csak érzem. Érezlek. Nagyon-nagyon mélyen.
Szívem mélyén. A Szeretetet. Téged.
*
A legszebb kilátás
szívem ablakából nyílik, amelyen keresztül látom egy csodás tó végtelenségét,
az alattunk tovatűnő folyó erejét, egy szelíden nyíló rózsa pirosát, egy csodás
vers megható sorait... a világ végtelen szépségét.
Téged.
Téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése