Gubcsi Lajos - Beborult

Gubcsi Lajos

Beborult

Hova tűnt le a kedved az ajkadról
Durva zsineg csüng fel a nyakadról
Egy fővel kevesebb lesz a milliárdnyi világ
Vakok néznek a sötétbe, ég-e még fényvilág
Cérnavéknyán himbálózik már csupán
Derékvastaghoz szokott életünk, az ám
Most, mikor hazugok szava hetvenkedik
Súgjuk meg egymásnak, Istennek mi tetszik
Valótlan nevet ki a remények meséjéből
Vélelmek hazudnak szép emberek életéről
Elkezdünk mindent a körkörök közepéből
Önmagunknak tartjuk meg a jót mindenből
Üvegesre tikkadt egykor bársonykönny szemünk
Üreges a szívünk, megbomlik lelkünk, eszméletünk
Mercy, mondja a francia elegancia, s nyakunkat metszi
Párába szökött lelked hangtalanul kérdi, nem marad meg senki?
Sebészi beavatkozás miatt hápog légtelen torkunk
Ráncba szaladt szívünkben reménytelen vért forralunk
A hám sose elég, lakat tette lakhatatlanná lelkünk
Visszaszöknénk igaz anyánkba, de ott sincs vigasz, nincs menekvésünk