Szeitz János
Valóban
Valóban szerelmes
voltál
Vagy csak élni
vágytál,
Az értelmetlen
kíngörcsben
Bénult családi ház
Szellemi romjaiból
Kegyesnek tűnt a
menekülés?
Vagy kétségben ugyan,
de érte
Feláldozni magad
inkább
Előnyösebbnek tűnt
így,
Reménnyel fedni el
Az önámítást, a
remélt
Élet-sorsnyerésben?
Hányszor, hányszor
kísért
A gondolat, hogy
sokunk
Vétke között egyedül
vagy.
Mert vannak kötelmek,
Amelyek tisztességgel
Fel nem bonthatók.
Üdvös vágyak, nemesek
Melyek tisztességgel
Meg nem élhetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése