Ódor György - A csendről

Ódor György

A csendről

A csendnek van mindig igaza.
Őt még senki nem cáfolta meg.
Többnyire megértjük, mit akar,
hiszen folyton egy irányba megy.
Kijut a sötét erdőből is.
Ha hallgatok, pórázon vezet.
Ruháján nem akad meg tövis,
a meztelennél meztelenebb.

Mint távoli madarak röpte.
Látni véljük, de nincsen sehol.
Az egyenes, amely mind görbe,
amit a távolság igazol.
Észreveszed, mikor megérint.
Nem forró, de nem is túl hideg.
Ilyen egy arc, lehet egy kéz is,
a magánynál sokkal szelídebb.

Csendből jövünk, s oda távozunk.
Ollótól a koporsószögig.
Ha kérded, azt adja válaszul,
néki a mindenség is rövid.
Ma már gyakorta elképzelem,
milyen csendes lesz az, ami volt.
És mily semmit ér az életem,
benne a kisember, aki szólt.