Ódor György - Emberi fájdalom

Ódor György

Emberi fájdalom

Nem számít, gazdag vagy-e, szegény,
csak őrült légy a szerelemben,
halj meg az egyetlen kalandért,
ha vágyódsz. Szemembe nézz és merj.
Mikor nagyon fáj a csalódás,
mutasd meg azt másnak, ne dugdosd,
érzelmeid égető csúcsán
sose változzon át arcod,

onts tiszta fényt, nekem s magadnak.
Élj részegülten, óvatlanul,
táncolj, kacagj, pördülj nyakamba,
s ne szégyenkezve, ne légy hazug.
Ha mást is mondasz, nem érdekel,
maradj hű-magad mindörökké,
lássam, ahogy ütni-vágni mersz
érte: a megbízható szépség,

ki nem csillog, veszíteni mer,
elhallgatni és kiáltani,
mint a Föld, mikor árnyékot vet,
igent és nemet is vallani.
Ki vagy s hol, emberi fájdalom,
elvérezve vagy épp undorral,
megtudni rólad nem óhajtom.
Csak azt, mikor a teliholdat

bámuljuk sokan, vagy-e velem
és adod-e, amit én adok,
mindent, ebben a szűk éterben,
hol sosem számít, mit akarok,
de az igen, ha egyedül vagy,
mikor kívüled nincsen semmi,
öleled-e sebzett önmagad,
szeretsz-e így velem létezni.