Ódor
György
Hópehely
A
koszos várost nézem,
ahogy recseg-ropog
az újulni vágyó környezet,
és az álmok jutnak eszembe,
lehessek egy kicsit újra gyerek,
miközben vacognak éhesen
szemeim előtt a hajléktalanok.
A kirakatban aranyló holmik
díszlenek hatjegyű számok felett,
szédülés fog el, ha lenézek,
oly mély ez a szakadék.
Az otthonokban duruzsol
a gáz, ahol duruzsol.
Nem látni több százezer bar-listás
gondterhelt, félő tekintetét
a bankárok sötét limuzinjaiból.
A lebontott gyárak udvarán
álmosan tátongó üzletek
hirdetik: elmúlt a zsarnokság
mindenkit tápláló bája,
vigyázzunk, őr udvarolgat már
a pénztárosnőnek. Gazdag asszony,
minimálbérig legalább elszámolják.
Kamerák. Hogy lássék a bűn
odabent, idekint, csak ott fent ne.
Az ablakban parányi hópehely olvad.
Oly gyorsan, akár az álmok itt lejjebb.
ahogy recseg-ropog
az újulni vágyó környezet,
és az álmok jutnak eszembe,
lehessek egy kicsit újra gyerek,
miközben vacognak éhesen
szemeim előtt a hajléktalanok.
A kirakatban aranyló holmik
díszlenek hatjegyű számok felett,
szédülés fog el, ha lenézek,
oly mély ez a szakadék.
Az otthonokban duruzsol
a gáz, ahol duruzsol.
Nem látni több százezer bar-listás
gondterhelt, félő tekintetét
a bankárok sötét limuzinjaiból.
A lebontott gyárak udvarán
álmosan tátongó üzletek
hirdetik: elmúlt a zsarnokság
mindenkit tápláló bája,
vigyázzunk, őr udvarolgat már
a pénztárosnőnek. Gazdag asszony,
minimálbérig legalább elszámolják.
Kamerák. Hogy lássék a bűn
odabent, idekint, csak ott fent ne.
Az ablakban parányi hópehely olvad.
Oly gyorsan, akár az álmok itt lejjebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése