Ódor György
A legnagyobb öröm
Esős évszak volt, bizonyára ősz.
Lemondtak rólad az orvosok.
Apám vastagon salakkal szórta
végig az udvart, ne legyen sár
a temetéskor. Meg is mondta.
Mennyire utáltam azt ropogós
anyagot! És a fekete szavakat is.
De mi nem hittünk azoknak,
elkezdtünk leveleket írogatni
és sorban jöttek a teás csomagok.
Úgy itattalak, te voltál a kisdedem.
Egy idő után magad is meg tudtad
tartani a csészét, s mint én, az első
lépéseimnél egykor, visszamosolyogtál:
nézd fiam, már ez is sikerült.
Valami ürüggyel ki kellett mennem,
most már igazán kisírhassam magam.
Örömömben.
Lemondtak rólad az orvosok.
Apám vastagon salakkal szórta
végig az udvart, ne legyen sár
a temetéskor. Meg is mondta.
Mennyire utáltam azt ropogós
anyagot! És a fekete szavakat is.
De mi nem hittünk azoknak,
elkezdtünk leveleket írogatni
és sorban jöttek a teás csomagok.
Úgy itattalak, te voltál a kisdedem.
Egy idő után magad is meg tudtad
tartani a csészét, s mint én, az első
lépéseimnél egykor, visszamosolyogtál:
nézd fiam, már ez is sikerült.
Valami ürüggyel ki kellett mennem,
most már igazán kisírhassam magam.
Örömömben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése