Lám Etelka
Hangtalanul
Itt
vagyok veled, amikor tombol a nyár
és pilleszárnyakon repülsz felém,
hangtalan léptekkel, szótlanul
a csend húrját pengeted, amint a
szomjas földre friss zápor gyöngye hull.
Megremegsz, mint egy piros rózsaszál,
illatod bódító tünemény,
benned virít a bimbózó remény.
A napfényben azúrkék szemed felragyog
szíved kis lakat, zárja felpattan,
és ámulva hallgatom hangodat.
Aranyhárfán zenél a szél,
ezernyi fűszál hozzád simul a virágos réten,
a Nap aranykoszorút fon fent a kék égen.
és pilleszárnyakon repülsz felém,
hangtalan léptekkel, szótlanul
a csend húrját pengeted, amint a
szomjas földre friss zápor gyöngye hull.
Megremegsz, mint egy piros rózsaszál,
illatod bódító tünemény,
benned virít a bimbózó remény.
A napfényben azúrkék szemed felragyog
szíved kis lakat, zárja felpattan,
és ámulva hallgatom hangodat.
Aranyhárfán zenél a szél,
ezernyi fűszál hozzád simul a virágos réten,
a Nap aranykoszorút fon fent a kék égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése