Lám Etelka
Elköszön a Nyár
Lombok hűs árnyékába megbújik az őszi
szél
Omladozó várromokon kergetőznek a lepergő falevelek
Már eltűnt a csalogány és a feketerigó csengőhangja is
Bíborszínű rózsaszirmokon meglapul az őszi dér
Hivogatón mézédes szölöfürtöket érlel a napsugár
Utoljára még a Nyár élénk színekkel felvidítja a tájat
Lenszőke hajával betakarja a ezüstösen csillogó határt
Lám, visszapillant a múlt könnyeivel, s elvonul
Árvalányhaj bókol, hajlong a selymes fűben
Sóhaja felszáll, beleremeg az erdő, s lehull az aranyeső.
Omladozó várromokon kergetőznek a lepergő falevelek
Már eltűnt a csalogány és a feketerigó csengőhangja is
Bíborszínű rózsaszirmokon meglapul az őszi dér
Hivogatón mézédes szölöfürtöket érlel a napsugár
Utoljára még a Nyár élénk színekkel felvidítja a tájat
Lenszőke hajával betakarja a ezüstösen csillogó határt
Lám, visszapillant a múlt könnyeivel, s elvonul
Árvalányhaj bókol, hajlong a selymes fűben
Sóhaja felszáll, beleremeg az erdő, s lehull az aranyeső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése