Lám Etelka
Újra ébredés
A múlt romos
díszletei között,
ahol az ébredező
öregfák ölelkeznek.
Álmosan sóhajt a
holdvilágos rét
s csendben távozik a
sötét éj.
Hajnalban a reggeli
harmat,
fehér gyöngyöket hint
a pázsiton.
Rejtélyes titkokkal
vonul a múlt,
melynek sebei lassan
gyógyulnak.
S forró könnyeim
értük szépen elapadtak.
Lelkem elcsitult
elengedem múltamat már.
Drága földanyánk
virágszirmokat hint elém.
A fuvola hangja
szólít s hív a fényes jövő felé.
Ragyogó aranyfénnyel
jön fel a gyönyörű Napkorong
Amelynek csillogó
sugarai köszöntik
Az újra megújuló
Tavaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése