Lám Etelka - Sietve jön a tél

Lám Etelka

Sietve jön a tél 

Az erdőt álomba ringatja a tél
az ezüstzöld faágakat melyeket
megtépázott a viharos szél
szomorúan lengedeznek
az esti félhomályban
csendes sóhajjal pillantunk fel az égre
ránk mosolyog a fénytükörből kisurranó holdanyó
halványan csillogó aranyszállal
fűzi a gyöngykoszorúit
és felékesíti a megkopasztott
szomorú fákat
elküldi a hópelyheket a fenyőfa ágakra
és a fehér hótakaró simogatóan betakarja
a mezőket a néma csend meglapul
a hólepte fakoronákon
s a madarak éneke nem zengi már e tájat
csak az ezüstfehér patak csendes csobogását hallani
a jégtükör alatt melyben aranyhalak úszkálnak
és felvidítják a víz alatti életet