Lám Etelka
Időtlen idő óta…
Hallgatózik a csend, ahol örök bánat
lakik
sírós szemekkel és befelé folyó könnyekkel,
melyek idővel lassan elapadnak.
De visszatér az élet és a csendes kispatak
sima víztükrén kék színeket hoz a hajnal.
Te parányi lény vagy, kis szürke pont,
benned mosolyog a fényes Nap.
A szelíd szél meglegyint, átszalad a réten,
a reggeli napfényben akácfa ága lengedez,
csipkés szirma megremeg,
Fehér galambok szállnak fel a kék ég felé.
Vadvirágok illata ébreszt fel téged, s már
ezüst csengő szólít, szíved repes, fénybe visz.
sírós szemekkel és befelé folyó könnyekkel,
melyek idővel lassan elapadnak.
De visszatér az élet és a csendes kispatak
sima víztükrén kék színeket hoz a hajnal.
Te parányi lény vagy, kis szürke pont,
benned mosolyog a fényes Nap.
A szelíd szél meglegyint, átszalad a réten,
a reggeli napfényben akácfa ága lengedez,
csipkés szirma megremeg,
Fehér galambok szállnak fel a kék ég felé.
Vadvirágok illata ébreszt fel téged, s már
ezüst csengő szólít, szíved repes, fénybe visz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése