Zsiga Lajos - a lét szélén ...(...)'

Zsiga Lajos

a lét szélén…(…)’ 

az élet zsellérjei
a lét szélén
magukban imádkoznak
homályos tekintettel
keresik az utat
a közöny mély árkaiból
néha felkiáltanak
gyermek
s vén fázik kívül belül
gyötri az éhség
bárcsak adhatnék
mint madaraimnak
reggelente
maréknyi magot
körbe röpdösnek
mint Istent az angyalok
van a lét útja
mint zongorán
skála skála után
egyre magasabb a hang
lét fölött s lét alatt
milyen más hangok vannak
mintha méh zümmögne
lent
míg fönt dobok harsonák
s vidám arcok virágok
míg lent
egy gyermek éhen halt