Zsiga Lajos
Akkor októberben
fekete madarak
vijjogtak
hegyes kövek közt leesve
csőrükben alvadt véres hús
talán emberből kitépve
gőzölgött körülöttük
a halál mészárszéke
nem intette senki őket
gyászos néma csendre
a szél is eltévedt valahol
a járatlan utakon
felhők a várost betakarták
mint halott gyermekét
tegnap egy asszony
valahol messze egy vonat
hangosan zakatolt
vagy sírt nem tudom
szürke fekete mosott ruhák
lógtak a kötélen feszengve
megmártóztak az éjszaka
széttépet néma csendjébe
mintha kilopták volna
az embert e tájból
nem mozdult semmi sehol
fütty sem szólt a néma szájból
a ködben egy tántorgó alak
megbotlott majd tovább szaladt
a kapunál térdre esett
valaki az ablakon ki lesett
mögötte rohanó emberek
keresték azt kit meglőttek
hiába térdelt felordítottak
a halált osztó fegyverek
fekete madarak vijjogtak
hegyes kövek közt leesve
csőrükben alvadt véres hús
talán emberből kitépve
gőzölgött körülöttük
a halál mészárszéke
nem intette senki őket
gyászos néma csöndre
hegyes kövek közt leesve
csőrükben alvadt véres hús
talán emberből kitépve
gőzölgött körülöttük
a halál mészárszéke
nem intette senki őket
gyászos néma csendre
a szél is eltévedt valahol
a járatlan utakon
felhők a várost betakarták
mint halott gyermekét
tegnap egy asszony
valahol messze egy vonat
hangosan zakatolt
vagy sírt nem tudom
szürke fekete mosott ruhák
lógtak a kötélen feszengve
megmártóztak az éjszaka
széttépet néma csendjébe
mintha kilopták volna
az embert e tájból
nem mozdult semmi sehol
fütty sem szólt a néma szájból
a ködben egy tántorgó alak
megbotlott majd tovább szaladt
a kapunál térdre esett
valaki az ablakon ki lesett
mögötte rohanó emberek
keresték azt kit meglőttek
hiába térdelt felordítottak
a halált osztó fegyverek
fekete madarak vijjogtak
hegyes kövek közt leesve
csőrükben alvadt véres hús
talán emberből kitépve
gőzölgött körülöttük
a halál mészárszéke
nem intette senki őket
gyászos néma csöndre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése