Zsiga Lajos - Magamra kiáltom

Zsiga Lajos

Magamra kiáltom

Raboljatok el csillagszemű nyári esték
Térdeplő kökénybokrok ti ringassátok
Rabszolga lelkem fészkelten testét
Belőletek sírnak az elmúló fájó esték
Felkap majd a táncoló viharos szél
Pörgök vele, mint könnyű léptű tündér
Szédül a fejem szédül ez az egész világ
Hiába csendes itt belül a megfagyott nyár

Raboljatok el csillagszemű nyári esték
Folyóparti bokrok vessétek meg ágyam
Hallani akarom a folyót, ha halkan zokog
Látni a hajnalt megcsókolni a folyópartot
Hallani, hogy sóhajt az ébredő pirkadat
Mikor lelkembe felsír ezernyi fájó gondolat
Szédül a fejem szédül ez az egész világ
Hiába csendes itt belül a megfagyott nyár

Raboljatok el csillagszemű nyári esték
Erdők mélyére hadd öleljen ott a csönd
Mint pacsirtát ki elvesztette nyelvét
Hiába csörgedez mellettem a félelem
Magamra kiáltom saját szégyenem
Vakként tűrtem szótlan némán
Szédül a fejem szédül ez az egész világ
Hiába csendes itt belül a megfagyott nyár