Zsiga Lajos - Az én világom

Zsiga Lajos

Az én világom

Magányra ítélve
Miközben körülöttem
Zajong a világ
Az én világomba csak
Magam vagyok.
Hol néha az érzés felkiált
Sürög, forog
Az elszánt halál
Autókat tép szét
Néha az új szülöttnek
Megbocsájt
Nem kopogtat senki
Lelkem ablakán
Magam mászom meg
Minden nap
Az üveghegy oldalát
Hiába hívnák barátot, cimborát
Nem fér be senki
A barlangom nyílásán
Velem született ez is
Mint földdel a hold
Egymás nélkül
Nem létezik
Mint éjek és a nappalok
Egy parányi mécs
Lángja pislákol ott benn
Őrzi, bennem a tűzet
Amit a jóisten gyújtott meg
A tűzzel én égek el
Ha lángra kap
A vadérzelem
Ami szavakat formál
S ha kell billogot nyom
Vagy világokat gyújt fel